Skip to main content

Apátfalvi festett bútor

Érték bemutatása:

Az egyes falvakban működő és helyi virágos bútordíszítő stílust létrehozó asztalosokról kevés kivétellel csupán csekély ismereteink vannak. Úgy tűnik, inkább csak a 19. század második felétől lehet számolni velük, amikor már az addig a falusiakat is ellátó városi műhelyek felhagynak az efféle bútoroknak az előállításával. Az apátfalvi bútorok szép példái a későn kialakult falusi stílusnak. Apátfalva lakosai korábban Makóról, illetve Vásárhelyről szerezték be a bútort. A legkorábbi, már apátfalvi műhelyből származó darabok az 1870-es évekből datáltak. Az itt még az 1910-es évek folyamán is gyártott virágos bútorokról és előállítóikról Fejér Gábor írt a közelmúltban tanulmányt. A következő sommás jellemzés is az ő nyomdában levő munkájára támaszkodik. Az 1870-es években az apátfalvi bútorokat részben a mintaképek minél hívebb – néha még a tudományos kutatást is zavarba ejtő – másolása jellemzi, részben pedig már a saját stílus kialakításának igyekezete. Ehhez távolabbi példákból is merítettek – gondoljunk csak arra a hasonlóságra, ami az apátfalvi virágcsokroknak mélyen lefelé ívelő alsó ágai és a szegvári 1844-ből való ágyat díszítő felső csokor hasonló megoldása között van. Másrészt Csicsó Gyula apátfalvi asztalosmester 1906-beli padfigurájához idézhető a tótkomlósi sarokpadok – így egy 1896-ban készült példány ( VAJKAI A., 1974. 170.) – hasonló szerepű emberkéje. A századfordulótól kezdődően az egyre zsúfoltabb, immár félreismerhetetlenül „apátfalvi” virágcsokrok a korábbi „öregkík” alap helyett túlnyomórészt világoskék, sőt fehér alapszínt kaptak. A tölcsér formájú, nyitott kelyhű harangvirágok (lásd a „korsóálló” virágcsokrának a legalján) a századforduló kortársi motívumtárából valók. Mindazonáltal az eredmény mégis sajátosan apátfalvi. Az új stílus kibontakoztatásában Fejér Gábor kutatásai szerint Csicsó Gyula (†1917) műhelyének volt döntő szerepe. A bútorok virágozása a feleségek feladata volt. Az sem lehetetlen, hogy Csongrád megye más asztalos központjaiban is volt szerepük a virágozásban az asszonyoknak. Erre utaló adat azonban nem ismeretes. A megkopott virágú bútorok felújítására akadt Apátfalván a tulajdonos háziasszonyok közt is vállalkozó. Az elöregedett mintát eltakaró újabb alapszínen fejből festett újravirágozásra még 1951-ből is van példa – jó 30 évvel azután, hogy apátfalvi asztalosműhelyben utoljára készült virágos bútor.

Érték indoklása:

Az apátfalvi festett bútorok a falusi bútorkészítő asztalosok remekei, akik, egyéni stílust alakítottak ki, és képviseltek, sok évtizeden keresztül. A festett bútorok a többi településtől eltérően a háborúk után is még használatban voltak a faluban.

Járás: Makói járás

A nemzeti értéket nyilvántartó adatbázis megnevezése: Apátfalvi Települési Értéktár

A nemzeti érték fellelhetőségének helye: Apátfalva

Irányítószám: 6931

Érték szakterülte kategória: Kultúra

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források): Tóth Ferenc: Apátfalva Száz magyar falu könyvesháza sorozat Juhász Antal: Csongrád megye népművészete Európa Könyvkiadó, Bp. 1990 Studia Comitatensia, 23. Tanulmányok Pest megye Múzeumaiból 1994 Szentendre Fejér Gábor: Az apátfalvi festőasztalosság kialakulásának kérdéséhez. Novák László szerk.

Apátfalvi festett bútor 1kép
Apátfalvi festett bútor 2kép
Apátfalvi festett bútor 3kép
Apátfalvi festett bútor 4kép
Apátfalvi festett bútor 5kép
Apátfalvi festett bútor 6kép
Apátfalvi festett bútor 7kép
Apátfalvi festett bútor 8kép
Apátfalvi festett bútor 9kép
X