Apátfalvi festett bútor

Érték bemutatása:

Az egyes falvakban működő és helyi virágos bútordíszítő stílust létrehozó asztalosokról kevés kivétellel csupán csekély ismereteink vannak. Úgy tűnik, inkább csak a 19. század második felétől lehet számolni velük, amikor már az addig a falusiakat is ellátó városi műhelyek felhagynak az efféle bútoroknak az előállításával. Az apátfalvi bútorok szép példái a későn kialakult falusi stílusnak. Apátfalva lakosai korábban Makóról, illetve Vásárhelyről szerezték be a bútort. A legkorábbi, már apátfalvi műhelyből származó darabok az 1870-es évekből datáltak. Az itt még az 1910-es évek folyamán is gyártott virágos bútorokról és előállítóikról Fejér Gábor írt a közelmúltban tanulmányt. A következő sommás jellemzés is az ő nyomdában levő munkájára támaszkodik. Az 1870-es években az apátfalvi bútorokat részben a mintaképek minél hívebb – néha még a tudományos kutatást is zavarba ejtő – másolása jellemzi, részben pedig már a saját stílus kialakításának igyekezete. Ehhez távolabbi példákból is merítettek – gondoljunk csak arra a hasonlóságra, ami az apátfalvi virágcsokroknak mélyen lefelé ívelő alsó ágai és a szegvári 1844-ből való ágyat díszítő felső csokor hasonló megoldása között van. Másrészt Csicsó Gyula apátfalvi asztalosmester 1906-beli padfigurájához idézhető a tótkomlósi sarokpadok – így egy 1896-ban készült példány ( VAJKAI A., 1974. 170.) – hasonló szerepű emberkéje. A századfordulótól kezdődően az egyre zsúfoltabb, immár félreismerhetetlenül „apátfalvi” virágcsokrok a korábbi „öregkík” alap helyett túlnyomórészt világoskék, sőt fehér alapszínt kaptak. A tölcsér formájú, nyitott kelyhű harangvirágok (lásd a „korsóálló” virágcsokrának a legalján) a századforduló kortársi motívumtárából valók. Mindazonáltal az eredmény mégis sajátosan apátfalvi. Az új stílus kibontakoztatásában Fejér Gábor kutatásai szerint Csicsó Gyula (†1917) műhelyének volt döntő szerepe. A bútorok virágozása a feleségek feladata volt. Az sem lehetetlen, hogy Csongrád megye más asztalos központjaiban is volt szerepük a virágozásban az asszonyoknak. Erre utaló adat azonban nem ismeretes. A megkopott virágú bútorok felújítására akadt Apátfalván a tulajdonos háziasszonyok közt is vállalkozó. Az elöregedett mintát eltakaró újabb alapszínen fejből festett újravirágozásra még 1951-ből is van példa – jó 30 évvel azután, hogy apátfalvi asztalosműhelyben utoljára készült virágos bútor.

Érték indoklása:

Az apátfalvi festett bútorok a falusi bútorkészítő asztalosok remekei, akik, egyéni stílust alakítottak ki, és képviseltek, sok évtizeden keresztül. A festett bútorok a többi településtől eltérően a háborúk után is még használatban voltak a faluban.