A vásárhelyi Puszta

Érték bemutatása:

A vásárhelyi Puszta hazánk egyik legnaposabb területe. A pusztai éghajlat következtében itt minden kultúrnövény hamarabb érik és terem. Különleges a vásárhelyi Puszta flórája is. Megkülönböztetjük a tatársánci ősgyepet, amely ma már kerítéssel körülvett, szigorúan védett terület. Az itt található növényzet érintetlenségét mintegy háromezer évre, a Hallstatt-korra teszik. A földvár pusztulása után alakult ki. A kardoskúti Fehér-tó hazánk egyik legkülönlegesebb biológiai területe. Hóolvadás utáni rövid időszakban, amikor a tó medrét kitölti a víz, megjelenik benne a szigorúan védett lápi póc (Umbra krameri) és további 9 halfajta. Itt található az erre ritka ásóbéka (Pelobates fuscus) is. Ma 229 madárfaj van a Pusztán – a magyar madárfauna 68 százaléka –, ebből 89 faj fészkel, és 140 átvonuló. A Pusztán föltárt Árpád-kori településeken nyírfajdot (Tetrao tetrix), pelikánt, vagy gödényt és a nagykócsag (Egretta alba) csontjait is megtalálták. A belvizes években rendszeres költőfaj a gólyatöcs (Himantopus himantopus himantopus L.) és a gulipán (Recurvirostra avosetta L.). Az 1960-as években költött itt a széki pacsirta (Calandrella brachydactyla Leisler). Egyre nagyobb tömegekben érkeznek az északon költő darvak (Grus grus grus L.), de enyhe teleken egyre növekvőbb csapataik áttelelnek.
Az emlősök közül 23 fajt tartanak számon. Ezek többsége a szántóföldeken él. A Nemzeti Park területén ma két szürke marhacsorda és vegyes cigája-rackanyáj is legel. Amikor 1948-ban Rákosi meghirdette a fordulat évét, elindult a mértéktelen beszolgáltatás, adóztatás, rekvirálás, vagyonelkobzás, valamint vagyonvétségért és a szocializmus elleni izgatásért emberek ezreinek meghurcolása. Az idősebbek még türelmesebbek voltak, de a fiatal gazdák jövőjük és életük tönkretételét látták a diktatúra rohamos kialakulásában. 1949-ben megjelent a Pusztán a felvidéki születésű Blahó János (1923–1951), és a pusztai fiatalok között elkezdte szervezni a fehérgárdista mozgalmat, amelynek a Rákosi-rezsim fegyveres megdöntése volt a célja. Az ellenállásban résztvevők száma gyorsan terjedt és Nagymágocstól a Fehér-tóig egyre több tanyában tartottak titkos szervező gyűléseket. Pósa-halmon lakott ifjú Kovács István (1927–1951), aki Blahó szervező társává vált, és a Puszta jelentős gazdái csatlakoztak a mozgalomhoz.
Futótűzként terjedt tovább Békés és Csongrád megye más területeire, egészen Szeged határáig. Néhányan már fegyvert is szereztek. 1950 kora őszétől megindult a földalatti mozgalom fölszámolása. Juhász Nagy Istvánt (1920―1951), Blahó Jánost és Kovács Istvánt kegyetlen kínzatásuk után, 1951 tavaszán, a szegedi Csillag Börtönben fölakasztották. Parasztok százai kerültek börtönbe, embertelen körülményeket nyújtó bányákba, munkatáborokba. Közben gazdasági és erőszakos kényszerítéseket alkalmaztak a mezőgazdasági szövetkezetek szervezésére. Több tucatnyi életképtelen közösség alakult meg a hatalmas térségben. A végső fő cél az volt, hogy „egy falu, egy szövetkezet” legyen. Elindult a vásárhelyi Puszta elnéptelenedése. Sokan végleg városokba, falvakba költöztek. A tanyavilág megszűnőben van. Máig változatlanul fogy a lakosság, bár a rendszerváltoztatás után határozott fejlődés indult meg. Ennek ellenére, küzdelem folyik a lakosság életlehetőségeinek javítása, és a népszaporulat föllendítése érdekében.
A Nemzeti Park területén a Pusztát a jószágokkal tavasztól a tél beálltáig járatják. Az állatok legelik és mögtőzegölik, mögtelekölik. Olyan védett növény- és állatfajok kerülnek elő, amelyeket kihaltnak véltek. A szigorúan védett övezeteken kívüli tájvédelmi területeken is tavaszonként hatalmas székfűtáblák terjednek. Székkutason a Herbária Zrt hetven dolgozóval működő üzemében készítik a gyógynövényteákat és az étrend-kiegészítő tablettákat. 2014-ben 100 millió Ft. értékben üzembővítést és felújítást hajtottak végre.

Érték indoklása:

A Nagy Magyar Alföld honfoglalástól számított történetében döntő szerepet játszanak azok a falvak és mezővárosok, amelyeknek erős helyi társadalma és jól szervezett paraszti közössége különböző módokon, de szervezett formában vette hasznát az idők során változó mértékben kiterjedő határaiknak és pusztáiknak, Ezek közül ma is kiemelkedő történeti, földrajzi, néprajzi és agrokulturális jelentőségűnek tekinthető az a vásárhelyi Puszta, ami a mai várostól északra, lényegében a Tiszától a Gyulai vár területéig, több mint 20 00 hektáron tette lehetővé egykoron főleg a legeltető állattartást, de a számos -- ma is egyedinek tekinthető – természeti értéket felmutató, különleges alföldi táj másféle hasznosítását egyaránt. A napjainkban is egyes részleteiben lenyűgöző, nagy értékű növény és állatvilággal bíró Puszta a XIX. században bekövetkezett alföldi folyószabályozások után nyerte mai formáját, amelyet szikes legelők, szántóföldek, elhagyott, lapos vízfolyások, időszakosan vízzel borított erek, tavak, partok és halmok tesznek igazán változatossá. A legeltető állattartásra egyébként ma is alkalmas területeken, amelyek egykoron évente több ezer magyar szürke marha nevelését és Nyugaton történő értékesítését tették lehetővé később nagybirtokos mintagazdaságok és Vásárhely anyaváros más -- szintén nagy kultúrtörténeti értéket képviselő -- tanyás részeinél szerényebb életminőséget biztosító szórványok is kialakultak. Bellon Tibor kiváló néprajztudós szerint az „állattartó rendszert kiépítő mezőváros”, amely meghatározása Vásárhely Puszta részére is igaz, „olyan gazdasági alapokon kiteljesedő, karakterisztikus vonásokkal jellemezhető paraszt-polgári életvitelt tett lehetővé”, ami – megítélésem szerint – az Alföldön páratlan értékekkel rendelkező kultúrát hozott létre. Ezek az értékek a védett nemzeti parki területen túlmenően alkalmasak lehetnének bizonyos pusztai táji részeken a teljes – gazdálkodási és települési – rehabilitációra, amit nagymértékben segít a vásárhelyi Puszta nemzeti értékké nyilvánítása.