A Maros-ártér állatvilága

Érték bemutatása:

A Maros folyó menti erdők zöld sávja összeköttetést teremt az erdélyi hegyekkel, mely ökológiai folyosón keresztül számos állatcsoport terjedése történik. Bizonyos erdei elemek a hegyek felől érkeznek hozzánk, ezek a hatások a Maros-völgy cincér-faunájában kimutathatóak. Fokozottan védett Tompa folyamkagyló (Unio crassus) A tompa folyamkagyló korábban gyakori volt Európában és hazánkban is, de a vízszennyeződések következtében állományai erősen megfogyatkoztak. Ez a faj a gyorsfolyású vizeket kedveli, ezen belül a parti zónában iszapos, agyagos nehezen mozgó aljzatban érzi jól magát. Homokban a faj előfordulása kizárt, mert a gyorsan mozgó víz az állatokat kimosná vagy betemetné. A Maros-ártér csigafaunájának érdekessége, hogy a Kárpátokból a Maros által lehordott csigafajoknak egy része tartósan meg is telepedett a területen, ilyen a bánáti csiga is, mely nagy mennyiségben fordul elő. Idős, bolygatatlan aljnövényzet nélküli részeket kedveli. Nyáron korhadt törzsek alatt, ősszel és tavasszal a nedves korhadó avarban lehet megtalálni. 1996-ban egy érdekes légyfajra bukkantak. Az európai nyelesszemű légy szemei oldalirányra kinyúló nyélen ülnek.
Kiderült a Maros teljes magyarországi szakaszán előfordul, nyáron főként a homokkal borított nedves, sík parti részeken, az iszapos talajfelszíneket kerüli. A kifejlett példányok október végétől a magas partfal kis méretű lyukaiban telelnek át. A Maros cincérfajainak kutatása során a Kárpát-medencében három új cincérfaj került elő, melyek mindegyike a Maros menti „faunakapun” keresztül érkezett az Alföldre. Egyik ezek közül a mácsonyacincér. Az első példányt 1986-ban Makón találták. A Maros mentén élő cincér fajok nagy részének a kocsányos tölgy és fehér fűz a tápnövénye. A tiszavirág nemcsak a Tiszában él, hanem a Marosban is. A meredek, agyagos partfalakon kiváló élőhelyet találnak a lárvák. Június folyamán pedig az imágók pár órás tiszavirág életüket élik a folyó felszínén táncolva.
Nyár folyamán egy másik érdekes kérészfaj a tejfehér színű dunavirág is rajzik itt. A területen eddig 21 védett bogárfajt mutattak ki, legérdekesebbek a nagy karmosbogár, védett négypúpú karmosbogár. A folyami szitakötők mind a négy hazai faja előfordul a Marosban. Leggyakoribb a fekete lábú szitakötő. A védett sárgás szitakötő, hazánkban ritka, a Marosban azonban több helyen előkerült nagyobb egyedszámban. A hullámtér a madárvilág számára is változatos élőhelymozaikot jelent. Tavasszal a kiöntéseken gyakran láthatunk szedegető szürke gémeket, kis kócsagokat. A fészkelő madárfajok közül vízityúk, a karvaly, a vörös vércse, a kuvik, a szalakóta, a búbosbanka, a gyurgyalag, a nagy és kis fakopáncs, a fekete harkály, az ökörszem, a fakusz, az őszapó, a függőcinege a legjelentősebbek. Fészkel a fokozottan védett fekete gólya is, mely augusztus végén, vonulása előtt nagyobb csapatokba verődve gyülekezik az ártéren. Kedvező tavaszi, nyár eleji vízállás esetén Csongrád megye legerősebb kis lile költőállománya él a folyó homokpadjain.
A Maros folyón két szigeten is található gémtelep, ahol a szürke gém és a nagy kárókatona fészkel nagy számban, néhány pár kis kócsag és bakcsó társaságában. Az emlősök közül ki kell emelni a denevérfajokat, melyek az idősebb odvas fákban élnek. Ki kell emelni a fokozottan védett tavi denevér Maros menti állományát, megőrzése érdekében a marosmenti puhafás ligeterdők fenntartása, területének növelése a legfontosabb feladat. A denevérek számára kihelyezett odúk „illegális” lakói a mogyorós pelék, nagy számban vannak jelen főként a tölgyesekben. Jelentős értéket képvisel a fokozottan védett vidra, melynek nyomai sok helyen megtalálhatóak. Szintén a nyomokból lehet következtetni a mókus hullámtéri jelenlétére.

Érték indoklása:

Apátfalva szinte a folyó partján települt. A folyó mindig is hatással volt a településre. A Maros mente állatvilága a Körös-Maros Nemzeti Park részeként mindannyiunk közös kincse.