A Kerekes Márton Népdalkör és Citerazenekar hagyományőrző tevékenysége

Érték bemutatása:

„Csak tiszta forrásból” (Bartók Béla) Apátfalva egy különös néprajzi szigetet alkotott a múltban, az ő-ző nyelvet beszélő makói kistérségben. Olyan zárt közösséget alkotott, mely beszédében, építkezésében, népviseltében, hímzésében, dalaiban, táncában különbözött a térség többi falvaitól. Nem véletlen, hogy 1906-ban Bartók Béla huszonnyolc népdalt jegyzett le a faluban, de az 1950-es években a néprajzkutatók sokasága gyűjtött Apátfalván. Óriási érték maradt fenn, mely Szigeti György helyi tanítónak is köszönhető, hiszen Ő a hagyományokon, szokásokon túl: születéstől a halálig, a gazdálkodást, az ünnepköröket – az apátfalvi ember szinte a teljes életét megörökítette írásaiban – 300 népdalt is lejegyzett. Barkányi Ildikó a szegedi Móra Ferenc Múzeum” munkatársa, egy írásában így ír, Szigeti György gyűjtéséről: „ A több mint 300 dallam, … kottája és szövege … egy különleges dél-alföldi, Maros-menti falu zenei hagyományát képviseli. Azt mutatja meg, hogy egy a 18. század közepén a Jászságból a Dél-Alföldre települt közösség a környékbeli lakossággal kiegészülve, hogyan tudta megőrizni nyelvében, dalaiban és az ezekhez kapcsolódó szokásokban, táncokban, viseletben, díszítőművészetben a Jászságból hozott hagyatékát és hogyan formálta ezt az új környezetben fönntartó, közösségerősítő örökséggé…”
Elgondolkodtató, hogy a falu lakossága az 1950-es évek végén szinte egyik napról a másikra „levette” népviseletét, és hosszú évekig, több évtizedig, mintha elfelejtette volna mind azt, amit a jászságból hozott. 1981-ben az akkori művelődési háznak új vezetője lett, aki ugyan nem volt „pátfalvi” (apátfalvi) tudta, hogy Apátfalva óriási tradicionális múlttal rendelkezik. Első „lépése” a pávakör létrehozása volt. Helyi ismerettel nem rendelkezett, de az akkori könyvtáros, Czakó Józsefné és rajta keresztül Berczán Mihály parasztember segített a toborzásban. 1981 februárjában már 50 dalos volt, akik megalapozták a majdani Kerekes Márton Népdalkör és Citerazenekar alapjait. Vezetőjük, szintén Czakóné javaslatára Fazekas István, helyi tanító lett (1981. március). Kodály Zoltán tanítványa volt, abszolút hallással rendelkezett, és több hangszeren játszott. Egyénisége, mely 50 évig tartó tanítói szolgálatot jelentett, melyből 29 évig vezetője volt az együttesnek is, minden erejével azért harcolt, hogy annak a kicsiny közösségnek, amelyet a sors a gondjaira bízott a lámpása legyen. Nem csak a felnőtt együttes vezetésével mutatott példát, de gyermek csoportjain keresztül több száz gyermekkel ismertette és szerette meg az apátfalvi és más tájegység népdalait és a citeramuzsikát. A gyerekből, majd az ifjúsági csoportjából biztosította a felnőtt együttes utánpótlását.
A népdalkör kíséretére a citerásokat Fazekas István hozta az együttesbe. Apátfalva népi hangszere a citera volt. A valamikori tanyavilágban szinte minden családban játszottak a hangszeren és a mulatságokon, bálakon citerán „húzták a talpalávalót”. A citerákat Korom László, az együttes alapító tagja készítette. „A citerát mint népi hangszert 10-12 éves koromban ismertem meg, az 1950-es években. Ez a hangszer akkor a 20-század 50-60-as éveiben már régen elfeledett hangszer volt, de több háznál még létezett. Én akkor hozzájutottam egy igen régi ütött –kopott citerához, amit addig nézegettem, tanulmányoztam, hogy megtanultam, hogyan lehet rajta hangokat fogni. Azután rájöttem arra is, hogy van rajta két oktávnyi hangsor, amin könnyen el lehet játszani egy egyszerűbb népdalt. Majd az 1970-es években azon tanakodtam, hogy vajon tudnék-e még játszani rajta, ha volna citerám. Nekifogtam (1975.) és készítettem egyet, majd utána jött a többi citera készítése. …”
Az 1981-ben alakult együttes neve Apátfalvi Pávakör és Citerazenekar volt és első fellépésük óriási sikerrel a Maros partján, május 1-én volt. Az együttes hölgy tagjai bár a népművelő szerette volna, nem vették fel a „nagyfart”, de a blúz apátfalvi hímzéssel kivarrt volt, melyek Langó Istvánné, az akkori Díszítőművészeti Szakkör vezetője tervei alapján készültek. Bár több blúz is készült működésük alatt, azt hosszú szoknyával (bordó, majd fekete) viselték, viselik. Szintén Langó Istvánné tervezte a férfiak bő ujjú hímzéssel díszített fehér parasztingét (vőlegény ing), melyhez fekete bársony mellényt, fekete nadrággal használtak fellépésekkor. Az együttes tagjai tehát színpadi öltözékben csak részben követték a hagyományt, de a hímzések oly gyönyörűek voltak, hogy a színpadon nemcsak az előadott népdalok, de ez is jelezte, hogy Ők Apátfalvát képviselik. Nevük 1999-ben, a művelődési ház 40 éves jubileumán változott. Kerekes (Burkus) Márton táncos, énekes nevét vették fel, aki Bartók Bélának 1906-ban énekelt. Így lett az együttes: Kerekes Márton Népdalkör és Citerazenekar. Az Apátfalvi Pávakör és Citerazenekar 1982 februárjában szervezte meg az első citeratalálkozót. Ebben Apátfalva volt az első a térségben, hiszen ezután szervezte a többi település is. Évente mindig más és más településen találkoztak az együttesek. Így lett tradíció. Először csak a kistérségi, majd később a tágabb környezetből jövő, sőt a határon túli népdalkörökkel, citerazenekarokkal is együtt daloltak, zenéltek.
E találkozók nemcsak az együtténeklés, citerázás, együttlét örömét jelentették. Mindig szakmai találkozók is voltak. Országosan és nemzetközileg is elismert csoportokat, előadókat hívtak meg, akik nem csak az apátfalvi, hanem a többi fellépő együttesnek is segítették szakmai munkában a továbblépést. Így jártak Apátfalván: Pribojszki Mátyás citeraművész, aki nem csak citerázott, hanem műsort is vezetett. Hosszú évekig volt vendég, műsorvezető Monoki Lajos tanár úr, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola nyugalmazott tanszékvezetője, aki mindig zákányszéki együttesét is hozta. Messziről jött vendégeiktől hallott Apátfalva először klasszikusokat, mint Brahms, Erkel, Strauss, Vivaldi, Mozart zenét, a tiszakécskeiktől a Monti csárdását megszólaltatni citerán. Állandó vendégeik voltak: Jászjákóhalma, Földeák, Kistelek, Kiszombor, Kövegy, Csanádpalota, Baks, Mezőtúr együttesei, de jártak itt a sándorfalviak és vendégük volt Bogács együttese a gyönyörű népviseltében is. Itt voltak egy-egy találkozón: Budai Ilona népdalénekes, Borsi Ferenc vajdasági citeraművész, és a legnagyobbak is, mint Kóka Rozália gyönyörű népmeséivel, Dr. Gerzonics Magdolna néprajzkutató, újságíró, Birinyi József a minden népi hangszert megszólaltató népzenész, népzenekutató, Halász Péter néprajzkutató és Dr. Olsvay Imre népzenekutató, a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának nyugalmazott főmunkatársa is.
1992-ben az Apátfalvi Pávakör és Citerazenekar kiadta első kazettáját, melyen nemcsak apátfalvi népdalok szólalnak meg, hiszen az együttes nemcsak apátfalvi népdalokat énekelt, de Fazekas István szinte minden tájegység népdalkincséből állította össze repertoárjukat. Nem a helyi közösségnek szóltak fellépéseik. Fontos volt számukra a megmérettetés. Részt vettek térségi és országos minősítéseken, ahonnan többségében arany minősítéssel tértek haza. Minden értékülésükön a zsűri maximálisra értékelte a gyönyörű, tiszta hangú éneklést, a zengő hangon szóló citerát, a „Tiszta forrásból” merített repertoárt. Együttes kiváló munkájának is köszönhető, hogy Apátfalva megyei, országos minősítők és a Vass Lajos Népzenei Verseny színhelye is volt. Vezetőjük Fazekas István halála (2010 március) óriási veszteséget jelentett az együttes, és Apátfalva számára is. Az együttes vezetését, Fazekas István tanítványa Tóth Tamás vette át, aki nem szakember. Autodidakta módon tanult meg citerázni és gyönyörű énekhanggal rendelkezik, mely talán öröklött képesség, hiszen nagyapja Antal Balázs (2010 januárjában hunyt el) 20 évig volt az együttes szólistája. Egy éve 2016-tól ismét gyermek citerazenekar is működik Vári Gabriella irányításával.
Eredmények: Országos minősítőn: 3 ezüst, 6 arany oklevél. Apátfalva Községért kitüntetés 2000-ben a Csongrád Megyei Közgyűlés alkotói díjával tüntették ki a csoportot. Országos Vass Lajos Népzenei Versenyen 3 alkalommal arany oklevél A 25 éves jubileum alkalmából 2006-ban megkapta a KÓTA dupla aranykeretes díszoklevelét. Fazekas István az együttes vezetője 2008-ban falujától megkapta az „Apátfalva Díszpolgára” kitüntető címet.

Érték indoklása:

A Kerekes Márton Népdalkör és Citerazenekar őrzi és átörökíti Apátfalva népdal és népzenei kincsét. Évi 10-15 alkalommal mutatkozik be a faluban, a térségben, megyei és országos szinten, de az országhatáron túl is. Hagyományőrző, átörökítő tevékenysége szó-szoros értelemben követi a bartóki tiszta forrást. Olyan tradicionális értéket képvisel, mely a tágabb értelemben vett magyar népdal-népzenei kincs továbbélésében, fennmaradásában példaértékű.