A deszki hajóvontatás

Érték bemutatása:

Áradáskor a Maros rendkívül gyors folyású, és ha más időpontban árad, mint a Tisza, akkor a torkolatnál igen sebesen ömlik az alacsonyabb Tiszába. Olyankor a hatlovas hajó vontatásához legalább nyolc ló kellett. Ha az árral út közben találkoztak, hazaüzentek, hogy valamelyik cimbora vigyen segítséget. Az 1920-30-as években ilyen esetben sokszor a gőzös vette át a fahajók vontatását. Elő fordult, hogy a megáradt Maros sodrása – ha a kocsisok nem voltak eléggé elővigyázatosak – vízbe rántotta a lovakat. Egy alkalommal a hét lovas cukkból csak egy ló maradt meg, a többi egy szirtről a folyóba zuhant és belefulladt.
A Maroson alacsony vízállás idején is nehéz volt a vontatás, akkor ugyanis nagyon porondos, zátonyos a folyó. Olyankor be kellett menni a cukknak a folyóba is, hogy elkerülhessék a zátonyokat. A vontatásra a szerbek aránylag kistermetű, úgynevezett középlovakat vettek és neveltek. Tömörkény ezeket vékony „macskalovak”-nak nevezi. Hároméves lovat már befogtak és addig hajtották, ameddig bírta, Azt mondják, dolgoztak 25-30 éves vontatólovakkal is.

Érték indoklása:

A vízi terményszállítás szükségletei szerint kialakult egy vontatásra specializálódott fuvarosréteg. A deszki hajóvontatók munkájuk szerint elsősorban fuvarosok, másodsorban parasztok voltak, de életformájukat döntően a hagyományos paraszti életkeretek határozták meg. Az állati erővel végzett hajóvontatás a múltban a szerbség egy bizonyos rétegének hagyományos foglalkozása volt. Tevékenységükkel, munkájukkal beírták magukat Deszk és Csongrád megye életébe.