A Csongrádi Borvidék – Bokrosi szüreti felvonulás és szüreti bál

Érték bemutatása:

Csongrádon a szüreti bálak és felvonulások múltja az 1890-es évek elejéig nyúlik vissza, amikor főként a különböző egyesületek szervezték meg az ünnepségeket. A forrásokból az ország más területein is gyakorolt, egységesnek mondható rítuscselekmény rekonstruálható, amelynek alapját feltehetőleg a 18–19. századi uradalmi szőlőmunkások szokásai jelentették.
Csongrádon az ünnepségek megszervezésében az 1920-as évektől főként a helyi szőlősgazdákat tömörítő egyesület jeleskedett mindaddig, ameddig az 1940-es évek végén az új hatalmi berendezkedés be nem tiltotta tevékenységét. A két világháború között a bokrosi határrészben elsősorban a gazdakörök tevékenységéhez kapcsolódott az ünnepi alkalmak megrendezése.
1950 után a szocializmus évtizedei alatt alkalmanként a termelőszövetkezetek vagy a KISZ keretei között szervezték meg a szüreti felvonulásokat és bálakat, amelyek hasonló szerkezeti elemekből épültek fel, mint a korábbiak. A rendszerváltást követően 1991-ben Csongrád városában a művelődési központ próbálkozott a hagyományok felelevenítésével. Október 13-án lovas kocsik járták be a település utcáit és a szőlőhegyet, az erre az alkalomra megválasztott kisbíró táncosok és zenészek közreműködésével invitálta a város lakosságát a mulatságba. A szüreti bál keretei között megjelenítették a fontosabb szereplőket és cselekményeket.
A Csongrád-Bokroson 2008 óta megrendezett szüreti felvonulás és bál valóságos közösségi ünneppé alakult, amelyen a helyi lakosság nagy számban vesz részt és vállal szerepet a szokás megszervezésében. A szokás felújításában elévülhetetlen érdemeket szerzett Buzder Lajosné, helyi tanítónő, aki a korábbi hagyományokat is összegyűjtötte. A rítus központi szimbóluma a szőlőkoszorú, amelyet a helyi katolikus templom előtt helyeznek el. A felvonulást követően egyházi szertartásra került sor, majd az esti órákban erre az alkalomra felállított sátorban zajlik a szüreti bál. A szokás elengedhetetlen része a szereplők, a csőszlegények, a csőszleányok, az öregcsősz illetve a hegybíró megjelenítése, a díszítmények őrzése és a lopások megbüntetése.