Fehér Ignác

Érték bemutatása:

Fehér Ignác 1876. július 25-én született Csíkvármegye egy kis településén, Gyergyó­csomafalván. Apja Fehér Miklós, anyja Szilágyi Karolina, akiknek 14 gyermekük született. Ignác negyedikként látta meg a napvilágot. Apja erdőbirtokos, fakitermelő volt, anyja a gyermekek nevelését látta el, ő is a székelyek előkelő családjainak sorából került ki. A Fehér család a székelyek azon szűk rétegéhez tartozott, amely évszázadokra visszamenően lovas katonai feladatokat látott el a határ védelmében. A Fehér felmenők ismert 18. századi képviselői lófői tisztséget töltöttek be, így jelentős gazdasági hatalommal rendelkeztek; erdőbirtokosok, fakitermelők voltak. Az I. világháborúig megőrizték gazdasági kiváltságuk mellett katonai és székely nemesi voltukat is.

A 19. század végén – mint megannyi székely család – nagyon nehéz helyzetbe került a nagycsalád. A szülők igyekeztek mindent megtenni, a gyermekeknek jó nevelését biztosítani, iskolába járatni őket, azt azonban már nem tudták megakadályozni, hogy iskoláik befejezése után a gyermekeik a környezetükben maradjanak.

Ignác 1892-ben az elemi iskolai és a gimnáziumi tanulmányainak befejezése után iratkozott be a Római Katolikus Tanítóképzőbe. A tanítóképzőben széleskörű tudásra tett szert: hit- és erkölcstant, neveléstant, oktatási módszertant, magyar nyelvet és irodalmat, német nyelvet, alkotmánytant, történelmet, földrajzot, gazdaságtant, számtant és mértant, rajzot, szépírást, éneket, hangszeres zenét tanult, és tanítási gyakorlatokat végzett.

1895. június 19-én Csíksomlyón kapott tanítói oklevelet, melynek megszerzése után, az Arad-megyei Zimándkoz községben lett segédtanító.

Egy évig tanított ebben az iskolában. A következő tanévben az Alföldre került, az akkor Hódmezővásárhelyhez tartozó Mártélyra, tanyai iskolába. Mártélyon csak egy hónapot töltött, mert 1896. november 1-jére meghívás útján az algyői községi iskolához került. Az iskola a község belterületén volt, melyet 1900. január 1-jén államosítottak, így ő állami tanító lett. Az algyői, akkor még két tantermes iskolába nagyon sok tanuló járt. Volt idő, amikor Fehér Ignác egyedül tanította az összes iskolába járó tankötelest, akiknek száma meghaladta a 120 főt. A két tanterem szűkös lehetőségei miatt az államosítás után nagy energiát fordított arra, hogy megnyerje a község és a tanfelügyelőség támogatását arra, hogy egy új iskola épülhessen a településen. Ez a feladat nem kis nehézség elé állította. A község szegény volt, a lakóinak anyagi ereje nem volt elegendő az állami támogatáshoz, nem volt telek, ahová az épületet emelhettek volna.

Mindezek mellett természetesen tanítani kellett a gyerekeket, a mindennapi iskolában éppúgy, mint az ismétlőiskolába járókat. Különösen fontosnak tartotta azt, hogy akik nem gimnáziumban folytatják tanulmányaikat, azok a saját környezetükben hasznosítható ismereteket szerezzenek.

Az iskolai gyakorlókertet mintagazdasággá fejlesztette. Itt a tanulók olyan növényféleségek termesztésével ismerkedhettek meg, amelyeket az algyői emberek korábban még nem ismertek, nem termesztettek. A tanulókat megtanította a megtermelt zöldségek, gyümölcsök értékesítésére is. A gyümölcsfákat maga nemesítette, az eladásra érett facsemetéket a község lakosai vásárolták.

1902-ben Karcagon vett részt egy mezőgazdasági továbbképzésen, ahol a kosárfonási ismereteit bővítette. Az 1900-as évek első éveiben a kosárfonást már nemcsak a diákok, hanem a község lakosainak bevonásával is kezdte meghonosítani. Ezt azért tartotta fontosnak, hogy a falu lakóinak télen is legyen pénzkereseti lehetőségük. 1903-ban Bihardiószegen szőlőtermesztési és borászati tanfolyamot végzett. Szőlő­oltványokkal látta el azokat a falusi lakosokat, akik szőlőtermesztéssel kívántak foglalkozni, és megtanította őket a bortermelés és kezelés fortélyaira is.1898-ban került az algyői iskolához a majsai Gerzsány Emma tanítónő, akivel 1899. november 21-énKiskunmajsán házasságot kötött. Emma a 12 gyerekes Gerzsány család hetedik gyermeke volt, édesanyja Florek Franciska, édesapja Gerzsány Ede szintén tanító volt. Ignácnak és Emmának 10 gyermeke született. Először Emma, aki 1918 júniusában szerzett tanítói oklevelet. 1918 őszén spanyolnátha söpört végég az országon és Emma a család kisebb tagjait gondozta. Lelkiismeretes ápolása eredményeként mindegyikük kigyógyult a súlyos betegségből, míg őt már nem lehetett megmenteni. Algyőn temették el. Fehér házaspár a családból hozott ismereteiket is megosztotta a község lakóival. Emma édesanyja a méhészkedés területén látta el tanácsokkal lányát. A házaspár eleinte csak a maguk kedvtelésére és szükségleteik kielégítésére fogott a méhészkedéshez. De néhány év múlva Fehér Ignác szükségesnek találta, hogy ismereteit tökéletesítse, így 1905-ben Gödöllőn részt vett egy méhészeti tanfolyamon, ahol elméleti és gyakorlati ismereteit is elmélyítette.

1900-ban alakult meg Algyőn a Hitelszövetkezet, melynek 1914-ig Fehér Ignác volt a könyvelője. Ezt követően katona lett, majd leszerelés után a maga által alapított Hangyaszövetkezet elnöke volt.

Fehér Ignác nagy teherbírású, és még nagyobb tudású tanító volt, aki fáradhatatlanul dolgozott az iskolában, a Hitelszövetkezetben, nyáron pedig Pallavicini őrgróf birtokán, a cséplőgépeknél. A birtokon ismerkedett meg Tömörkény István édestestvérével, Steingassner József kasznárral.

Fehér Ignác az I. világháborúból hazajövet nem maradt sokáig az iskola alkalmazásában, de felesége 1922-es nyugdíjazásáig a Fehér Iskola igazgatói szolgálati lakásában laktak. A hagyomány szerint az iskolát ezért nevezték Fehér Iskolának.

Fehér Ignác szakvizsgát tett kántorságból, minek eredményeként jogosultságot szerzett a kántori hivatalra. Kántori oklevelét tanítói oklevelének megszerzésével egyidőben kapta meg. Ezt a feladatát is ellátta egész algyői működése mellett: korán reggel, vasárnap és ünnepnapokon a templomban kántorkodott. Ezt a munkáját lelki megnyugvásnak, kikapcsolódásnak tekintette, valamint a hívekkel való és egyben tanítványai szüleivel való kapcsolattartás fontos eszközének.Fehér Ignác 1902-ben kapott megbízást az iskola igazgatói feladatainak ellátására, melyet 1919-ben fejezett be. Ekkor a Hitelszövetkezet elnökének nevezték ki. 1919-ben, végképp elhagyva az iskolát, bekapcsolódott a község két pénzintézetének munkájába és a házipari szövetkezet vezetési feladatainak ellátásába is. 1920-ban háziipari felügyelőnek nevezték ki Csongrád, Csanád, Békés, Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegyék területein. Tíz év után főfelügyelői beosztást és címet kapott, majd nyugdíjazásáig ebben a munkakörben dolgozott.

Felesége nyugdíjazását követően – 1922-ben – a Fehér család Szegedre költözött. Fehér Ignác 1935. június 30-án ment nyugdíjba, Algyőtől azonban ekkor sem vált meg. A Hitelszövetkezet fennállásának végéig, 1949-ig itt dolgozott.

Elismerései, kitüntetései:

-Fehér Ignác munkaviszonyának 40 éve alatt az iskolában végzett oktató-nevelő munka területén kifejlett tevékenységéért, az algyői emberek jóléti és kulturális felemelkedéséért, erkölcsi színvonalának emeléséért a vallási és közoktatási minisztertől 1912-ben, 1915-ben és 1916-ban miniszteri elismerésben részesült.

-1920-ban kitüntetésben részesítette a Hangyaszövetkezet központja.

-1922-ben elismerő okleveleket kapott a Magyar Gazdaszövetségtől és a Magyar Földhitelintézettől.

-1924-ben díszoklevéllel ismerte el az Országos Központi Hitelszövetkezet az Algyőn végzett kimagasló szövetkezet munkáját.

-1924-ben kormányzói elismerést jelképező Koronás Bronz Érem tulajdonosa lett.

Fehér Ignác három évvel felesége halála után, 1961-ben hunyt el, 86 éves volt.

2011-ben születésének 135., halálának 50. évfordulóján Algyő Nagyközség Önkormányzat képviselő-testületének döntése alapján Algyő posztumusz díszpolgára címet kapta. Algyő első iskolaigazgatója – „az algyői polihisztor” – példaértékű életével és meghatározó pedagógiai munkásságával méltón lett névadója a településen 2011. augusztus 31-én átadott új iskolának.