Seprűkötés
Érték bemutatása:
A söprűgyárakban tanult módszerek váltak alapjául a háziipari söprűkötésnek. A kezdetleges eljárást – a kalászt nem vágják le a szárról, hanem fűzfavesszővel vagy dróttal nyélre kötözik –, fejlettebbek váltották föl. Találékony munkások a gyári munkafolyamatokat továbbfejlesztették és kialakították a ma is ismert, tartósabb és esztétikusabb söprűformát, a „fordított vállú” söprűt. A kalászt vagy szakállt kádakban áztatják és fehérítik (kénezik), majd söprűkötőgép segítségével puha dróttal nyélre kötözik és színes madzaggal körülhurkolják („varrják”). Végül a végét egyenesre vágják.
A söprűkötés nincs szakmásítva, tehát gyakorlatához iparengedély szükséges, de mestervizsga nem. Legtöbben mellékfoglalkozásként űzik. 1930-as években Barakonyi István seprűkészítő mester létrehozta a 40 főt foglalkoztató üzemet, ennek utódja lett az 1940-es évek elején alakult Népjóléti Seprűüzem. 1952-ben itt alakult meg a Háziipari Termelőszövetkezet. A rendszerváltást követően 2004-ben felszámolással megszűnt. Jelenlegi telephelyén az ERFO 60 csökkent munkaképességű dolgozót foglalkoztatnak.
Érték indoklása:
Sándorfalva mezőgazdasági tevékenységének egyik meghatározó ágazata volt és az ma is.Járás: Szegedi járás
Az értéktárba történő felvételéről rendelkező határozat száma: 63/2014 (V.29.) Kt.A nemzeti értéket nyilvántartó adatbázis megnevezése: Sándorfalvi Települési Értéktár
A nemzeti érték fellelhetőségének helye: SándorfalvaIrányítószám: 6762Érték szakterülte kategória: Agrár
A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források): http://sandorfalva.hu