„Hótt-fák”

Érték bemutatása:

Világosi fegyverletétel után két bujdosó honvédtiszt, Gracza Antal szolgabíró és barátja, Záhony István kántortanító Törökországba szeretett volna eljutni. A halasi határban betyárok kifosztották őket. Elvették lovaikat, poggyászukat. Gyalog jutottak el a mérgesi gulyásig, Váli Imréhez. Elmondták, hogy Szabadkára szeretnének eljutni. Váli átüzent a másik számadó gulyásnak, Meszesnek, hogy kik vannak nála és mennyi pénz lehet náluk. 1849. november 30-án éjjel 2 óra körül indultak útnak. A mai Ruzsa területén, ún. Laposjáráson jártak, amikor megtámadták és agyonverték őket. A legenda szerint csak 1200 magyar és ugyanannyi osztrák forintot találtak náluk.
Graczát egy helyi csősz, Dinnyés nevezetű temette el, Záhonyra pedig 3 hónappal később, a Szegedről kihívott Ráday-bizottság talált rá. Ekkor Graczát is exhumáltatták, majd Szegedre szállíttatták és a Belvárosi temetőben temették el őket. A környékbeliek kikérdezése alapján megtalálták és börtönbe juttatták az elkövetőket. A honvédtisztek emlékére bizonyos Bélteki Antal 12 tölgyfát ültetett, hogy az utókor sokáig emlékezzen az itt elhunytakra. Mára már csak 7 fa maradt életben, a többi kipusztult. Azóta hívja Ruzsa lakossága ezeket a tölgyfákat „Hóttfák”-nak.