Maros-híd.

Érték bemutatása:

125 éve adták át a forgalomnak, 100 éve vágta ketté Trianon, és 80 éve, hogy elpusztult a magyarcsanádi (apátfalvai) közúti Maros-híd. Egy hányatott sorsú műtárgy története a Maroson és a Zagyván. A csanádi rév egy ezredéven át fontos átkelő volt a Maroson. Az 1030 körül Szent István által alapított Csanád vármegye (és az ugyanekkor létrehozott Csanádi püspökség) első székhelye a Maros bal partján, a mai Nagycsanád (Cenad) helyén fekvő Marosvár volt, mely később szintén a Csanád nevet kapta. A település a török hódoltság után ugyan elvesztette korábbi jelentőségét, (az újjáalakult, megcsonkított Csanád megye székhelye Makó lett), a rév azonban továbbra is fontos kapcsolat maradt a Bánság felé. Révátkelések Csanádnál az 1800-as évek második felében. A Maros nagyobb mértékű szabályozására a XIX. század derekán került sor, ekkor a folyó alföldi szakaszát, Lippa és Szeged között 33 átvágással, összesen 88 kilométerrel rövidítettek le. A bal oldali térképen (1864) rögtön két átkelő is szerepel: az egyik az új, 1850-es években ásott medernél, lent pedig a régi, Őscsanád (Nagycsanád) falu szélén.

Kicsit később, a Harmadik Katonai Felmérés térképe (1881, jobbra) a régi, holtággá vált meder felett már töltésen futó utat jelöl, az új meder feletti révet pedig keletebbre találjuk – ennek helyén épült fel végül híd. A révnek, és az ott összefutó utaknak köszönhette létrejöttét a középkori Apátfalva is, mely Őscsanáddal szemben, a folyó jobb partján terült el, a térképek Csanády csárda feliratának környékén. A török időkben elpusztult falu helyén 1700-ban Újcsanád (Kiscsanád) néven jött létre település, melyet lakói a Maros áradásai miatt 1793-ban végleg elhagytak. A XIX. század végén a megélénkülő forgalom a komp kapacitását már kezdte meghaladni, szükségessé vált egy állandó híd építése. Az ártéren már korábban is létesültek kisebb fahidak, egy 1837-es összeírásban három is szerepel a révhez vezető úton. Az első, 1883-as tervek szerint maga a mederhíd is fából készült volna, hosszas vajúdás után azonban a korszerűbb vashíd lett a befutó.

Az építkezés 1894-ben kezdődött, a felszerkezetet a Nicholson W. Fülöp és Társa budapesti vasgyár szállította, az alépítményre pedig a híd tervezője, Zielinski Szilárd nyújtotta be a legkedvezőbb ajánlatot. Az elkészült hidat 1895. június 9-én adták át a forgalomnak. A három, egyenként 47 méter hosszú, csonka szegmens alakú, rácsos felszerkezetből álló műtárgy a maga korában modernnek számított, a Maros alföldi szakaszának első vashídja volt. (Máshol ekkor még fahidakon lehetett átkelni a folyón; Lippa és Máriaradna között 1901-ben készült el a magyarcsanádihoz hasonló, háromnyílású, csonka szegmens alakú vashíd (kép); Aradon 1910 novemberében egyszerre avatták az 1944-ben elpusztult Erzsébet, és a ma is álló Gróf Károlyi Gyula (Traian) hidakat; Makón pedig majd csak 1926-ban cserélték a fahidat acélra).