A Maros-ártér növényvilága

Érték bemutatása:

A Maros – ártér A Maros a Tisza mellékfolyói közül a legnagyobb esésű, legnagyobb vízhozamú és a legnagyobb hordalék-szállítású. Ezáltal érvényre jutnak a természetes mederalakító folyamatai is, változatos élőhelyet biztosítva a folyóvízi élővilág számára. Legnagyobb a vízgyűjtő területe is, főként hegyvidéki mellékfolyókkal, így közvetlen kapcsolatot teremt a hegyvidéki és síkvidéki növény- és állatvilág között. A magyarországi vízgyűjtő terület a folyó teljes vízgyűjtőjének 8%-a, ezért a vízjárást szinte teljes mértékben a romániai területek vízviszonyai határozzák meg. A folyó hordalékszállítása igen jelentős és a gyors áradásai során nagy mennyiségű iszapot rak le a területen, ezzel is kiegyenlítve a térszínek közötti magasságkülönbséget.
Tájképi értékei közé tartozik a folyó meredek fala, homokzátonyai, az évszázados öreg füzek, fekete és fehér nyárak, a legelőkkel váltakozó erdőfoltok. A folyót követő magas fákra függönyként felfutó szőlőhajtások, komló és más „kapaszkodó” növényfajok valódi őserdőt varázsolnak szemünk elé. A régi térképek tanúsága szerint a sokkal kanyargósabban futó Maros gyakran kiöntött, így nagyrészt nádasok, sásos ingoványok és erdők voltak a partjain. A folyószabályozások utáni állapotról ad leírást Halász Árpád 1889-es Makó város és környékének növényzete című tanulmánya. Tímár Lajos 1947-50-ben aprólékos részletességgel írta le a meder társulásait. Az Alföld flóravidékének Tiszántúli flórajárásába tartozó kistáj jelentősebb potencionális erdőtársulásai a pusztai tölgyesek valamint a tölgy-kőris-szil ligeterdők. A terület túlnyomó részén löszpusztarétek, és a szikes rétekre jellemző több társulás is megtalálható.
A mezőgazdasági területhasznosítás jellemzőbb kultúrái Apátfalván a búza, kukorica, a lucerna. A terület jól feltárt. Halász Á. (1889) Makó környékén 530 fajt talált, ebből három volt haraszt. Apátfalva környékéről Tóth T. (2003) szolgáltat újabb adatokat. Az egyesített lista szerint a Maros medrének és hullámterének flórája 645 fajból áll, ezek közül mindössze egy haraszt, a többi virágos növény. A Maros hazai szakasza mentén 20 védett növényfajt regisztráltak. A Maros hullámtéri területének védetté nyilvánításával már egyik védett vagy értékes növényfaj állományát sem fenyegeti közvetlen veszély. Ilyen veszély volt a gyepek felszántása. A gyepek többsége nemzeti parki kezelésben van, kezelési megállapodások alapján bérbe adva, mely előírja a kaszálások legkedvezőbb ütemezését és a műtrágya használatának tilalmát. További veszélyt az erdőgazdálkodás jelenthet, ha csak foltokban előforduló erdei aljnövény felett letermelik az erdőt. Ez ellen a növényzet alapos ismeretében egyedileg, egyeztetés útján is meg lehet próbálni védekezni, végső megoldást azonban csak a szálaló vagy lékes fakitermelés bevezetése hozhat. Az állandó vagy időszakos vízállások környékén élő növényekre a kiszáradás jelenthet veszélyt, erre a tervezett vízkormányzások megvalósulása adhat megoldást.

Érték indoklása:

Apátfalva szinte a folyó partján települt. A folyó mindig is hatással volt a településre. A Maros mente növényvilága a Körös-Maros Nemzeti Park részeként mindannyiunk közös kincse. Szívesen látogatnak el a vendégek és falusiak egyaránt a „Lúdvár„ nevű Maros parti részhez, vagy a homokitermelőhöz egy kerékpártúra keretében, közben gyönyörködni a természetben.