Társas munka, kaláka

Érték bemutatása:

Apátfalvi sajátosság volt a gyökértermesztés. Úgy mondták tréfásan, „Apátfalván csak a plébánosnak és a patikusnak nincs gyökérföldje, másnak mindenkinek van.” Mivel a gyökér felszedése csak kézi munkával végezhető feladat volt, így 20-25 embert kellett egy alkalommal összeszervezni, mozdítani. Egy gazdának egy napon szedték fel a gyökerét, melyet traktor húzott ki a földből. Mindenkinek egyenlő (7-10 lépésnyi) területet méretek ki, abból kellett kiszednie a kiemelt gyökereket, megtisztítani a földtől, és ládába pakolni. A traktor körkörösen haladt a terület két szélétől befelé. Reggeltől kb. délután 2-3 óráig tartott egy terület kiszedése. Majd a pótkocsira felpakolás, és a gyökér hazavitele. Egy napra 20 25 munkást kellett összeszedni. Mivel a faluban mindenki ezzel foglalkozott, mindenkinek szüksége volt segítségre. Ezt kalákában oldották meg. Segítőket a családból, az utcából és a munkatársak közül találtak. A felnőttebb gyerekek is besegítettek a munkába. Minden gazda felírta, melyik családból hány fő jött, neki is annyi személyt kellett állítania viszont. Pénzt senki sem adott, nem kapott, csak a segítség számát kellett megtartani.
Mindenki becsületesen dolgozott, senki sem akart szégyent vallani. A gazda pálinkát, likőrt és kávét adott a munkásoknak. Ennivalóról mindenki magának gondoskodott. Amikor kedvezett az idő jobb volt szedni, de ha esett a hó, eső, akkor is erőltették, mert a következő hétvégére mindenki máshova volt elállva. Hasonlóképp volt a gyökérpucolás is. Ez már könnyebb munka volt, mert „ülve lehetett végezni”, oda is elszegődtek segítségbe is, s majd visszasegítették, ha az ő gyökerüket adták el. Ez így ment kb 2000-ig, amíg mindenki termelt gyökeret. Amikor már nem érte meg, nem volt olyan nagy az anyagi haszon, egyre kevesebben foglalkoztak vele, ekkor már nem működött a kaláka, romániai napszámosokat alkalmaztak.

Érték indoklása:

Egyik éjjel történt tűzeset, mindenki a csalás segítségére sietett. Bár már mindenki aludt mikor megtörtént, de tíz percen belül mindenki ott termett, hívták a tűzoltókat, akik kisebb késedelem után ideértek. Miután eloltották a tüzet nagy szélvihar kerekedett, ezért a család egy része nálunk húzta meg magát. Adtunk nekik ruhákat, hogy ne fázzanak mivel vissza akartak menni a romokhoz. A tető teljesen leégett, csak néhány gerenda maradt épen. Még az éjjel az egyik szomszéd kosaras emelője segítségével kamionponyvákkal takarták le szomszédok a tetőt a teljes beázás ellen. Másnap reggel is mindenki ott volt, hogy segítsen. Reggel én is betértem megnézni őket iskolába menet, majd mikor jöttem haza mentem hozzájuk. Délutánra már az önkormányzat traktora is munkálkodott és sok barát, munkatárs segített nekik a törmelék kihordásában. Valaki a traktorát vitte, valaki a pótkocsiját adta, hogy minél gördülékenyebben menjen a munka. A több napig tartó kemény munka, lapátolás, talicskázás sem rettentette vissza az embereket az ingyenes segítségtől. Sokan gyűjtésbe kezdtek, ruhákat gyűjtöttek nekik és pénzt adományoztak. Egy család kezdeményezésére adománygyűjtő koncertet is szerveztek, amin sok pénz összegyűlt a felújításra. A család egy jó barátja mindvégig ott segített nekik. De a legnagyobb segítséget a tető megácsolásával tették. Az egész tetőt a két család és néhány haver összefogásával megcsinálták nekik. Én is ott segítettem ahol tudtam, a legtöbb időt pakolással töltöttem, ami épen maradt azokat zsákoltuk be és vittük el. A lovaikat aznap áthozták hozzánk nehogy bajuk essen. Mivel a lovas felszerelések mind odaégtek, így mi adtunk nekik kölcsön felszerelést a lovakhoz.