Csongrádi Alkotóház- Művésztelep Munkássága

Érték bemutatása:

Dr. Schikán Bálint művészettörténész így ír a Csongrádi Alkotóház-Művésztelep megalapításáról: „A 60-as évek (1960-as évekről van szó) végén kapcsolat alakult ki a városi párt és tanácsi szervek és a Magyar Képzőművészeti Főiskola között. Ennek alapján több alkalommal szervezett a főiskola nyári tábort, nyári gyakorlatot növendékei részére a Körös-torokban.” Az 1970-es évek elején a nyári táborozásokon résztvevő volt növendékek-akik közül jó néhányan már befejezték tanulmányaikat-, és a főiskola egypár tanára jelentkeztek, hogy Csongrádon szeretnének művésztelepet létesíteni.
Ezt az akkori városvezetés támogatta és 1975. 07. 01-én a Czeilik üdülőben megalakult a csongrádi művésztelep. 5 fiatal, lelkes képzőművész 1974-ben elkezdte a szervezést. Ennek a csapatnak volt tagja Aranyi Sándor az SZTE-JGYPK Rajz- és Művészettörténeti Tanszékének, mára már nyugdíjas vezetője, docense. Dienes Gábor Munkácsy-díjas festőművész, érdemes művész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem egykori oktatója. Klimó Károly érdemes művész szintén az egyetem tanára volt. Nagy Gábor Munkácsy-díjas festőművész, egyetemi tanár, több, mint négy évtizedig tanított a Magyar Képzőművészeti Egyetemen (egykori főiskolán). Szikora Tamás, Munkácsy-díjas érdemes művész a kortárs hazai képzőművészet jelentős alakja volt. Ez az 5 fős szervező mag bővült ki a megalakulásig 21 főre. 1976-ban még 12 fő csatlakozott hozzájuk, így ők mindösszesen lettek az alapító tagok. Az azóta eltelt több mint negyven esztendőben az idelátogató művészek zöme megszerette a művésztelepet és a várost.
Újabb és újabb „munkaformák” jelentek meg. „A Művészeti Alap és a város között 1987-ben megkötött szerződés szerint 12 ösztöndíjas művész meghívására nyílt lehetőség. Ennek köszönhetően a következő években közel 30 művész érkezett Csongrádra. A hazaiakon kívül skóciai, jugoszláviai, finnországi, svájci és németországi képzőművészek szerepeltek.” Ez a nemzetköziség a művésztelep munkájára jellemző maradt. Az immáron 27. Plein Air Nemzetközi Alkotótelepen eddig cca 15 ország mintegy 170 művésze dolgozott, alkotott. Kétévente „Mesterek és tanítványok” tematika szerint szerveződik a Plein Air. Ez a külföldi egyetemek és az SZTE szakmai kapcsolatainak elmélyítését is segíti. A Bronz Szimpóziumokon 13 nemzet több, mint 110 művésze vett részt az eltelt 16 esztendő alatt. Rendszeresen az alkotótelepen tölti gyakorlati idejét a budapesti Képző-és Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégium (Kisképző), a Budapesti Képzőművészeti Egyetem 1-1 osztálya (több mint 10 éve), és az SZTE Rajz Tanszékének diákjai.
Osztrák, holland és német fiatalok, a linzi, groningeni egyetemek szobrásznövendékei és a darmstadti technikai egyetem diákjai alkottak a művésztelepen. Évről-évre különféle tehetségfejlesztő műhelyek is megrendezésre kerülnek, elsősorban a szegedi Rajz Tanszék hallgatói számára. (alumíniumöntés, enkausztika, muráliák, papírmerítés…) A művésztelep adott teret az eddig 6 alkalommal megszervezett kovács-találkozónak. 1998 és 2004 között 4 alkalommal került megrendezésre a Beton Szimpózium. 10 nemzet mintegy 50 művésze kereste a választ arra, hogy alkalmas-e a beton művészi szobrászati anyagnak és ha igen, akkor van-e a betonszobrászatnak saját nyelve. Ezidáig egy-egy alkalommal sikerült megszervezni a nemzetközi „Tisza” Akvarell Szimpóziumot. 2010-ben a mára nemzetközi hírnevű Hello Wood csapata a Csongrádi Művésztelepen szervezte meg legelső építőtáborát.
A felsorolt tematikus csoportok mellett megszámlálhatatlan az alkalmi közösségekkel vagy egyénileg Csongrádra látogató és itt alkotó képzőművészek száma. Évente több alkalommal a helyi óvodák, iskolák tanulói is megismerkednek a művészteleppel, az ott folyó munkával. Az alkotótelep épületegyüttese is változott, fejlődött, bővült az elmúlt 42 esztendő alatt, amely a Czeilik-villában „a városi napközis táborban” kezdte meg működését. E központi épület mellett egy kisebb lakóépület áll, ez eredetileg gondnoki iroda volt, jelenleg a művésztelep vezetőjének irodája és részben vendégház is. A harmadik épület 1986-ban épült műteremházként, benne festő-, szobrász- és grafikai műteremmel, illetve bronzöntő műhellyel. Egy kisebb fém-és famegmunkáló műhely is a vendégek rendelkezésére áll, így bronzszobraikat a mintázástól az öntésen át a cizellálásig elkészíthetik. A műteremházban is alakítottak ki vendégszobákat. A telephez tartozik egy füves-ligetes terület, mely a Tiszáig húzódik és az ősállapotokat megőrző árteret is magába foglalja.